Az író

A nevem Izabella. 20 éves múltam, és szenvedélyem lett az utóbbi időben az írás. Gyerekként verseket, idézeteket írtam, és ha jobban belegondolok, mindig is jelen volt a művészet valamilyen szinte az életemben. A családomban mindenki zenél, ír, fest, énekel, rajzol, szobrászkodik, és verset/mesét mond. Számomra mégis, akkoriban nem tűnt annyira érdekesnek ez a világ, és lusta voltam még a kötelező olvasmányokat is elolvasni. 

Le kell szegeznem az elején, hogy soha életemben nem olvastam egyetlen egy könyvet sem. Én így írok, ami a fejemből jön, amit kitalálok, ami a szívemben van, azt lapra vetítem, semmilyen előkészület, vagy semmilyen előtanulás nélkül. Valójában az egésznek a kezdetét, talán egy szerepjátéknak köszönhetem, ahol beleláttam a fantázia világába, és abba a részébe, ahol te döntöd el ki vagy, mit teszel, és hogyan. Ez a szerepjátékozás pontosan egy évvel ezelőtt történt, ahol megkreáltam a legkedvencebb karakteremet, Emilyt, akiről a történetem is szól. Olyannyira a szívemhez nőtt, hogy a szerepjátékban történteken könyv formájában szerettem volna megalkotni. De mivel egy fanfiction szerepjáték volt ez, ezért nem használhattam fel a világban már meglévő, kitalált karaktereket, így sajátomra kellett fordítanom a történetet. Ebből született a Mélypont. 

Eddig novellák terén jeleskedtem, a 2017-es évben kettő díjat is nyertem 1-1 novellával. Az egyik egy tavaszi novella volt, Üveg Pillangó névvel, amivel első helyezett lettem. A második pedig egy novella az 1956-os forradalomról, az országos novella író, fotós, és vers író pályázaton, ahol különdíjas lettem. Büszke vagyok ezekre a helyezésekre, és sokat jelenteken számomra. A Mélypont egy teljesen új faj számomra, ugyanis egy regényről beszélünk, amit eddig még nem írtam. Remélem hogy egy nap majd egy a nevemmel borított regényt tudhatok magamévá a könyvesboltok polcain. Ez a jelenlegi legnagyobb álmom. 

Az írás számomra egy olyan dolog, amit azért teszek, hogy leírhassak egy új világot, egy új embert, hogy leírhassam a műveimen belül azokat a hibákat, amiket mi emberek, nap mint nap elkövetünk, de nem látjuk a következményét. Itt, én, már látom. Tudom hogy mi fog történni, és ez a legizgalmasabb benne, még akkor is ha számotokra, olvasóknak, az az izgalmas, hogy nem tudjátok a következő pillanatba, a következő sorban mi fog történni. 

A legnagyobb kihívás, hogy az olvasónak élményt, kalandot, szeretetet sugározhassak a műveimmel, hogy megmutathassam azt, hogy semmi sem lehetetlen, és megtanítsam arra, hogy merjen változtatni, merjen kockázatot tenni, mert akkor fogja vinni valamire. Legnagyobb támogatóimat egy másik menüpontban olvashatjátok el, és innen is köszönöm nekik a belém fektetett bizalmat, a rengeteg szeretetet, türelmet, és természetesen segítséget.